A Matyodesign története egy család történetével fonódik össze. A vállalkozás megalapítása Váczi Bori és Rozi nevéhez fűződik. A Váczi család a lányok születése után költözött a Borsod megyei Tard községbe, és jóllehet a nyolcvanas évek közepén a család visszaköltözött Budapestre, a tardi ház megmaradt, vele együtt a helyiséghez, a közösséghez és annak kultúrájához való kötődés is.

Talán éppen ez a természetes kötődés eredményezi azt a jó ízlést és önmagától értetődő viszonyulást a hagyományos matyó motívumvilághoz, amely a Matyodesign kollekciójának darabjait alapvetően megkülönbözteti az elcsépelt, erőltetetten magyarkodó, és sokszor határozottan ízléstelen minta használattól. És talán ez is az oka annak, hogy ezek a letisztult, egyszerűen szép darabok azonnal megszerethetők még olyasvalaki számára is, akinek egyébként eszébe nem jutott volna korábban bármiféle közelebbi kapcsolatba kerülni a matyó mintavilággal.

A Matyodesign kollekciójának minden darabját Tardon élő idős nénik hímzik ugyanúgy, ahogy száz évvel ezelőtt. Az aprólékos munka minden egyes öltésén felfedezhető az odaadás, a pontos figyelem és a szeretet, amely a kultúrához, az emlékekhez és a hagyományhoz fűződik és amitől minden darab különleges értéket képvisel.

Igazi sikertörténet a  Váczi lányoké. Kollekciójuk rövid idő alatt ismertté és rendkívül sikeressé vált, mára budapesti bemutatótermük és webshopjuk mellet Berlinben, Los Angelesben és Kanadában is elérhetőek a hímzett darabok,  kínálatuk folyamatosan bővül, munkalehetőséget teremtenek egyre több hímzőasszony számára. Kezdeményezésüket tavaly Pro-Bono díjjal tüntették ki (ezt a díjat saját üzleti modellel rendelkező, kistérségek munkalehetőségeit segítő, szociális tevékenységet végző vállalkozások számára ítélik meg).

És a végére még egy jó hír: Ha eljöttök szeptember 29-én a Best of Stilblogra a Toldiba, személyesen is találkozhattok a lányokkal és a Matyodesign kollekciójával!

www.matyodesign.hu

A Karla 2 személyes designer csapata idén tavasszal alakult. Tagjai Schlosser Nelli iparművész-grafikus és Sugár Kata divatszerkesztő klasszikus képzőművészeti alkotásokat értelmeznek újra és alkalmaznak a divat területén pólók és vászontáskák dekoratív mintáiként. A hagyományos művészettörténeti gondolkodás korlátait egy elegáns tigrisbukfenccel átugorva használják kedvenc alkotásaikat, melyeknek új színt, mintát és környezetet adnak, ezzel varázsolva vissza őket a hétköznapokba.

Mondanom sem kell azonnal beleszerettünk a Karla kollekciójába, ezért elhívtuk a hölgyeket, hogy tartsanak velünk a Best of Stilblogon szeptember 29-én, ahol kiválaszthatjátok kedvenc mintáitokat és póló, vagy táska formájában haza is vihetitek őket! A pólók két féle fazonban készülnek – egy ejtett nyakú, felhajtott ujjú, bővebb szabású és egy szűkebb, kerek nyakú található a kollekcióban.

A táskák egy méretben, számtalan mintával kaphatók!

Ha nem tudtok eljönni szeptember 29-én a Toldiba, megtaláljátok a táskákat az év többi napján a 2in1 és az OurFasion üzleteiben!

Facebook.com/karlaproject

A Karcsipapír óbudai műhelyében készülnek ezek a gyönyörű vintage-minimál papírtárgyak, díszek, csodák, kiegészítők. A kollekcióban selyempapír dekoráció, letterpress meghívók és értesítők, lézervágással készült alátétek, beszúrók, dobozok és tartók, játékok és kísérőkártyák, fotózási kellékek és girlandok, és még sok minden más is szerepel, melyeket nem csak különleges alkalmakkor használhatunk – kiválóan alkalmasak lakásdekorációs, vagy vidámságfokozó célokra is! Ráadásul minden termék számtalan különféle színben készül, csak hogy végképp képtelenség legyen a választás!

Karcsi papírboltja egyelőre még készülőben van, hamarosan nyílik webshopjuk a karcsipapír.hu címen. Mi persze nem bírtunk várni a boltnyitásig, ezért elhívtuk Karcsiékat a szeptember 29-i Best of Stilblogra, és hatalmas örömünkre el is fogadták a meghívást. A türelmetleneknek tehát lehetősége nyílik megismerkedni Karcsiék gyönyörű papírtermékeivel a Toldi Klubban, és hazavinni a legvonzóbb darabokat!

www.karcsipapir.hu

Facebook.com/KarcsiPapirboltja

]]> http://bestofstilblog.hu/2012/09/15/karcsipapir/feed/ 0 http://bestofstilblog.hu/2012/09/08/schall-eszter/ http://bestofstilblog.hu/2012/09/08/schall-eszter/#comments Sat, 08 Sep 2012 18:36:33 +0000 admin http://bestofstilblog.hu/?p=1382 Schall Eszter grafikusként végzett a Novus Művésztei Iskolában, reklámgrafikái és illusztrációi mellett ékszereket is készít saját grafikáival, így hozva közelebb a digitális művészeteket a hétköznapi élet pillanataihoz.

Eszter munkái között találunk könyvillusztrációkat és saját életének meghatározó pillanatait megörökítő grafikákat is. A kedvenc munkák ékszer formában is testet öltenek, a domború üveglencsék alatt megjelenő figurák karkötő, nyaklánc, gyűrű és fülbevaló formájában lopódznak be a mindennapokba.Némelyikük pedig bögrén köszön vissza.

www.schalleszter.com

facebook.com/nem.clothing

Eszter persze nem csak megrendelésre tervez – előszeretettel álmodja meg barátaival közösen készített házilekvárjainak arculatát is, mindegyiknek sajátot, nincs két ugyan olyan, ahogy nincs két ugyanúgy sikerült befőzés sem!

www.behance.net/lakieszti

Káldy Juli munkáit a tavalyi diplomaidőszakban ismertem meg. Természetes módon nyomban felfigyeltem Unibody elnevezésű diplomakollekciójára. Megdöbbentő volt számomra látni, hogy egy ennyire következetes és izgalmas formarendszerű, végtelenül koherens darabokból álló profi kollekció egy 25 éves lány diplomamunkája, mely az óta hatalmas sikerrel járta be a világot.

- Milyen utak, kísérletezések, előzmények vezettek a Unibody megszületéséhez?

- A Unibody kollekció tulajdonképpen az Urban Oasis továbbfejlesztésén, továbbgondolásán, tökéletesítésén keresztül született meg. 2010-ben fél évet töltöttem Koppenhágában, a Danish Design School intézetében. Ez alatt az idő alatt szinte teljesen egyedül voltam és csak a munkának szenteltem minden időmet. Kísérleteztem, kutattam és kerestem a tökéletes megoldásokat. Így született meg az Urban Oasis kollekció még Dániában.

- Hogyan fogadták a munkádat Koppenhágában?

- Náluk az itthoni gyakorlathoz képest alapvető különbség az, hogy a tervezési folyamat során hagyják a hallgatók fantáziáját és elképzeléseit maximálisan kiteljesedni, értékelés szinte csak a szemeszter végi kipakoláson van. A kipakolás náluk leginkább egy diplomavédéshez hasonlít – a hallgató prezentálja a munkáját, a 4-5 fős bizottság meghallgatja, konzultál és végül értékeli a munkát. Rám korábban jellemző volt egy fajta bizonytalanság, fontos volt a visszaigazolás. A koppenhágai tapasztalat és siker – hihetetlenül pozitív visszajelzéseket kaptam – nagyon sokat segített abban, hogy magabiztosabbá váljak.

 - Akkor végülis elmondható, hogy a Koppenhágai élmények és tapasztalatok inspirálták a Unibody kollekcióját?

- Igen, az ott megszületett formavilágot vittem tovább. Természetesen jelentősen finomodtak az anyagok, a kivitelezés módja, letisztult a koncepció. Míg Koppenhágában műhelykörülmények között dolgoztam, itthon már a Cango & Rinaldi cég gyártásban tudtak elkészülni a cipők.

- Hogyan kerültél kapcsolatba a Cango & Rinaldi-val? Gondolom nem minden végzős tervezőnek van lehetősége professzionális gyártásban elkészíteni a diplomakollekcióját?

- Én a diploma előtt már hosszú ideje dolgoztam gyakornokként ennél a cégnél. A korábbi sikeres közös munkának köszönhető, hogy segítségemre voltak a diplománál, rendelkezésemre bocsátották a technológiát és lehetőséget kaptam tőlük a diplomakollekció legyártására. Így tudtam gyakorlatilag kész kollekcióval diplomázni.

-  És mi történt a diploma után? Népszerűsítetted a kollekciót, vagy magától jött az áttörés?

-  Én igazából nem csináltam semmit. Felkerült a kollekcióm a Not Just a Label-re, innen ismerte meg a szakma. Eztán kaptam egy megkeresést egy angol divattervező lánytól, Eleanor Amorosotól, hogy tervezzek cipőket a 2011-es londoni divathéten bemutatásra kerülő kollekciójához. Egy hónap közös munka után készültek el az egyedi cipők, és igen nagy sikert arattak Londonban.

- A közelmúltban pedig Zola Jesus amerikai énekesnő – akit április elején láthattunk Budapesten fellépni - kért fel, hogy tervezz neki…

- Igen, Zola egy hat darabos egyedi kollekció tervezésére kért fel. A neten találta meg a munkáimat és kinézte az egyik cipőt, azzal keresett fel, hogy hol tudna ilyet rendelni. Az én fejemből pattant ki az ötlet, hogy mi lenne, ha meglévő darab helyett egyedi cipőket terveznék Neki, aminek ő nagyon örült. Így kezdtünk el végül is együtt dolgozni.

- És továbbra is a Cango & Rinaldi gyártja a terveidet?

- Nem, a közelmúltban egy új gyártóval dolgozom, ez egy jelentősen kisebb cég, de minden egyes darab kézi munkával készül, így a kivitelezés szebb, igényesebb, persze hosszabb ideig is tart.

- És gondolom drárább is…

- Igen, drágább, ez óhatatlan, hiszen a kézi munkából adódóan jóval lassabb ütemben, kisebb mennyiségben tudnak gyártani, de az ebből adódó odafigyelés és aprólékosabb, részletekre nagyobb hangsúlyt fektető kivitelezés az az irány, amit követni szeretnék a jövőben.

- Hol kaphatóak jelenleg a munkáid?

- Pillanatnyilag az amszterdami Saint Germain Conceptstore-ban, illetve egy kanadai cég kért tőlem mintadarabokat a 2012-es őszi kollekcióból. Ezen kívül megkeresett egy New York-i márka, hogy tervezzek a meglévő ruháikhoz cipőket, de velük egyelőre még folynak a tárgyalások. Hazai érdeklődéseket pedig a contact@juliakaldy.com email címen várok sok szeretettel!

- Hogyan fogalmaznád meg, mi a célod, illetve hogyan szeretnél dolgozni a jövőben?

- Számomra az a legizgalmasabb, amikor a papírra rajzolt tervek életre kelnek. Akkor vagyok a legboldogabb, ha egyedi terveket, személyre szabott ötleteket valósíthatok meg, ezért a kis szériás kollekciókra és az  egyedi megrendelésekre helyezném a hangsúlyt, mert ezzel foglalkozom a legszívesebben. Nagyon sokat jelent számomra, amikor azt látom, mint Zola esetében, hogy megbecsülik a munkámat, tetszést aratnak és szeretettel viselik őket.

- Mik a tervid a közeljövőre?

- Szeptemberben kezdtem a MOMÉ-n a DLA képzést, ami nagyon izgalmas. Főképp, hogy a doktori képzés keretében tanítani is fogok, amitől kicsit tartok, hiszen sosem álltam még az iskolapad másik oldalán, de nagyon várom. Ezen kívül részt veszek éppen egy pályázaton, de erről babonából nem beszélnék egyelőre.

www.juliakaldy.com

 -  Mikor derült ki számodra, hogy formatervezéssel szeretnél foglalkozni?

-  Már a középiskolában tudtam, hogy ez érdekes lehet, akkor még nem tudtam konkrétan, hogy mi lesz ez, elég lazán álltam a dolgokhoz. Igazából édesapám találta ki nekem a formatervezést, mert már kicsi koromtól kezdve feltaláló, mérnök, ilyesmi szerettem volna lenni, de szerettem rajzolni is.  Egyszer bejött hozzám, és kérdezte, hogy tudom-e, hogy létezik egy szakma, a formatervezés, ami mindezeket egyszerre magában foglalja? Így hát elkezdtem rajziskolába járni.

- Milyen közeg a MOME, hogy érzed magad az egyetemen?

- Nagyszerű közeg a MOME, nagyon szeretem. Nagyon klassz a szakok között működő átjárhatóság, kommunikáció, számos baráti és szakmai kapcsolatom alakult ki más évfolyamokra járókkal az évek alatt. A MOME olyan egyetemnek, mint az AKG középiskolának, egy sajátos, de hihetetlenül inspiratív, baráti közeg.  Szakmailag és emberileg is nagyon szeretem ezt a környzetet.

- Milyennek látod a MOME oktatási színvonalát?

- Nekem még nem volt rossz tanárom a MOMÉn. Minden tanár nagyon jó abban, amit csinál, én pedig mindenkitől igyekszem ellesni mindent, amit érdemes.

-  Mesélj a Red Dotról, hogyan jutott eszedbe elindulni, milyen esélyeket láttál magad előtt és hogyan érezted magad, mikor kiderült, hogy nyertél?

-  Kezdeném a végén, baromira örültem, mikor megtudtam. Valójában mindig fontosnak tartottam ezt a PR dolgot, szerintem ennek hatalmas szerepe van abbank hogy valaki sikeres designer legyen. Elküldtem a Round-The-Clock tervét a Yanko designnak, kitették, és onnan osztotta meg a Red Dot a Facebookján. Számomra már ez hatalmas érzés volt, és úgy voltam vele, hogy érdemes megpróbálni. Először kiderült, hogy, döntős vagyok, aztán vártam egy ideig, hogy kiderüljön a végeredmény, mígnem egyik reggel érkezik egy email, amiben azt olvasom, hogy sajnos nem nyertem. Sajnáltam és bosszankodtam egyszerre, mígnem megjött a következő email, amiben elnézést kértek, és közölték, hogy az előző levél valamilyen rendszerhiba eredménye, és valójában nyertem. Szóval nagy öröm volt.

- Mit hoz neked ez az elismerés?

- A portfólióm ettől kezdve valószínűleg sokkal értékesebb attól a kis piros logótól a sarokban.

 - Korábban beszélgettünk a Red Dot design díjjal kapcsolatban és azt mondtad, hogy ennek a legértékesebb hozadéka, hogy jó eséllyel vesznek majd fel arra a mesterképzésre, amire jelentkezni szeretnél. Vannak már konkrét terveid ezzel kapcsolatban?

- Nincsenek még konkrét terveim, de most úgy érzem, hogy valamelyik északi ország felé indulnék szívem szerint, de ez még csak ötlet. A skandináv desin nagyon közel áll hozzám, rendkívül jók az egyetemi oktatási körülmények. Mivel a karrieremet külföldön képzelem el, és ezt jó minél előbb megalapozni, ezért elég kézenfekvőnek tűnik a külföldi egyetem.

- Mi lenne az álommunkád, van esetleg olyan cég, ahol nagyon szívesen dolgoznál?

- Saját cégnél dolgoznék legszívesebben. Mint minden formatervezőnek, nekem is az a vágyam, hogy azt tervezzek, amit szeretnék. Formatervezőként két ideális helyzet létezik, az egyik az, hogy a számtalan megbízás közül az ember csak azt vállalja el, ami igazán érdekli, a másik pedig az, ha saját céget vezet, amely saját gyártósorral, vagy neves gyártó cégekkel együttműködésben valósítja meg a terveit. De autós cégnél például nem szeretnék dolgozni.

- Milyen távoli célt fogalmaznál meg fiatal formatervezőként?

- Nekem az összes kedvenc tárgyam, mondjuk a LEGO-t kivéve valamiben segít. Olyan ötlet van bennük, ami nagyon hasznossá teszi őket. Például egy aktív szénszűrővel és membránnal ellátott szívószál, melyet a szélsőségesen szegény afrikai országok számára terveztek és lehetővé teszi, hogy bármilyen szennyezet vízből ihasson az ember anélkül, hogy elkapna valamilyen fertőzést. Számomra ez a design csúcsa, amit valamikor a karrierem során el kell érnem. Lámpából és székből annyi van, mint a nyű – a legnagyobb szükség azonban azokra a tárgyakra lenne, melyek hozzátesznek valamilyen módon az életminőségünkhöz, melyek segítségével jobb lehet az életünk. Ilyenekkel szeretnék foglalkozni.

 - Luxus, vagy hétköznapi használati tárgyak?

- Vegyesen. A Round-the-clock luxus, most viszont éppen egy mentőautó tervén dolgozom, a lényeg, hogy szellemes megoldás szülessen.

- Van olyan terület a formatervezésen belül, ami különösen közel áll hozzád, amivel a legszívesebben foglalkozol?

- Talán a szórakoztató elektronikát mondanám, mert kötődik a zenéhez,  emiatt számomra különlegesen izgalmas. Vagy a kerékpár, mert ehhez is van személyes kötődésem, de a járművek az autók kivételével egyébként mind érdekelnek.

 - Mi inspirál leginkább a munkádban?

- Szakmai inspiráció nálam nem jellemző, nincs olyan, akinek a tervezői stílusát egy az egyben átvenném. Kedvenc formatervezőm Thomas Feichtner például olyan stílusban tervez, amit nagyon szépnek találok, de én magam valószínűleg soha nem próbálkoznék meg vele. Ami leginkább inspirál az a zene, mindig hallgatok zenét, leginkább ausztrál hiphopot.

- Mivel telik az időd nyáron?

- Ez a második nyaram MOMÉsként, a tavalyit azzal töltöttem, hogy nagyjából felzárkózzam a többiekhez. Idén pedig egy saját izgalmas projekttel foglalkozunk, melyet Rétfalvi Soma barátommal indítunk hamarosan útjára. Emellett zajlik a mentőautó tervezés és a Red Dot kapcsán is vannak feladatok, kötelezettségek.

-  Mesélj erről a saját projektről kicsit részletesebben!

- Soma barátom fotós, illetve korábban rengeteget bicikliztünk együtt és innen jött az ötlet, hogy minőségi, értékes anyagokból készítsünk fotós, majd később kerékpáros táskákat, kiegészítőket. Olyan termékeken dolgozunk, melyek egyszerre felelnek meg például egy fotóstáska funkcionális elvárásainak és a városi kultúra menő ízlésvilágának. Szeretnénk az első táskával elkészülni szeptemberre, karácsonyra pedig egy szélesebb kollekcióval rukkolunk majd elő.

- Mi a márkátok neve?

-  Charleston’s, megtaláljátok már a Facebookon, ahol a kezdeti lépésektől követhetitek a tevékenységünket!

- Honnan nyered az inspirációt, kik azok a tervezők, akik inspirálnak?
- Általában formák, megoldások ugranak be. Elsuhanó jelenetek az élet minden területéről, amikbe akaratlanul belelátok valamit, ami nem is úgy van formailag a valóságban, ezért el kell készítenem. Tervezők közül talán Yohji Yamamoto-az, akinek a munkái hatással vannak rám.

- Hogy zajlik az ötletelés, tervezés, kivitelezés nálad?
- Nem tudatosan jönnek az ötletek, szimplán hiszek benne, hogy mindig sikerül kitalálnom valami érdekeset amikor kell. Ha textil kerül a kezembe és akarok belőle csinálni valami jót, akkor fogok is. Durva skicceket készítek maximum, amiket aztán a próbababán és az alapmintán dolgozik ki részletesen. Az így elkészült nulladik darab kerül modellezésre, ami közben kicsit tovább alakul, finomodik és válik alkalmassá, hogy szériázzuk.

- Úgy hallottuk, hogy külföldön már elég nagy sikereket értél el. Hogyan kerültél bele a külföldi körforgásba?
- Amikor elkészült az első kollekcióm, melyek tulajdonképpen csak amatőr körülmények között elkészített ruhák voltak (földön szabva, háztartási varrógéppel varrva), rögtön meghívást kaptam egy berlini showroom-ba. Balra a Pulver, jobbra a Petar Petrov, középen a CSF, én meg csak pislogtam. Utána jöttek vendégtervezőségek, bemutató meghívások, magazin megkeresések. Az internet sokat segített a kapcsolatok kialakításában. Interneten keresztül választottak ki például Lipcsébe is, ahol egy Mercedes-Benz által szponzorált bemutatón vehettem részt.

- Hol kaphatóak itthon a ruháid?
Jelenleg a Printában, a Black Boxban és az Ourstyle Boutique-ban kaphatóak a munkáim, ezen kívül megtalálhatóak a neLOU webshopban is,  illetve időpont egyeztetéssel a stúdióban személyesen is lehet rendelni a kollekciókból.

 Ebben a munkában, amit itt végzünk a Stilblognál mondhatom, hogy az egyik  legörömtelibb pillanat, amikor fiatal tervezőktől kapunk kedves leveleket, melyekben bemutatják nekünk munkáikat. Hát még amikor a csatolmányban csudát találunk, az az igazi boldogság! Ez történt a minap, amikor Brigi levelét kaptuk kézhez a La Fragile-tól!

A La Fragile kollekcióján keresztül betekintést nyerhetünk, milyen az, amikor egy művészettörténész és egy divattervező szemlélete találkozik egy divatmárka keretében. Finom színhasználat, lágy vonalvezetés és sziluetthez illeszkedő fonatok, a ruhák az évszakok változását követik, mégsem bontják az évet különálló kollekciókra, hanem egy egységes ívet határoznak meg.

Tavasz

Minden évszakot egy-egy ruha képvisel, amelyhez mozgalmas kiegészítők társulnak. Mivel indián ihletettség hatja át a természetközeli kollekciót, az indián nyár önálló ruhát kapott.

(Indián) Nyár

A La Fragile Bugya Brigitta és Hidasi Zsófi közös friss márkája. Brigi művészettörténészként végzett, esztétaként és designkritikusként dolgozik. Zsófi 2008-ban diplomázott a MOME textil szakán. Közösen ebben a formában mesélik el a divatról alkotott víziójukat, melyet a különböző szakterületeken szerzett ismereteiknek köszönhetően rendkívül sokoldalúan közelítenek meg.

Ősz

A fotósorozat stílusának és a márka arculatának kialakításában Guba Ilka és Sándor segítettek a lányoknak – Ilka a stylingon, Sándor pedig a logó megtervezésén dolgozott.

Tél

Hamarosan megnyílik a La Fragile budapesti showroomja, addig pedig weboldalukon keresztül tudjátok megrendelni a kollekció darabjait! Mi pedig kedvenc képünkkel búcsúzunk, és kívánunk sok sikert az ígéretes induláshoz!

Tervezők: Hidasi Zsófi és Bugya Brigi

Fotó: Guba Ilka és Guba Sándor

Modell: Guary Szandra

www.lafragile.com